Digitális fényképezés a szabadság

Sokan vagy még többen nem fognak egyetérteni velem. Különben is -mondhatják még annál is többen-  mit érdekel, hogy egy laborban miért is jelenthet problémát az, hogy milyen méretű képet szeretnék valójában. Nem is olyan régen egy felmérésből kiderült, sokkal többen “fényképeznek” a telefonjukkal mint hagyományosan  fényképezőgéppel. Nem véletlen talán az sem, hogy a fényképezőgépet gyártók is kacsingatnak az Androiddal felszerelt masinák irányába. Cél a kommunikáció, az információ megosztása és egyfajta digitális közösség felépítése. Tehát fotózunk és azonnal megosztunk ész nélkül, mindent mindenkivel. Letudtuk a dolgot, ott van a másiknál, a facebook oldalain nézegesse, nyomtassa ki, ha akarja.

Ez az!  Nyomtassa!

A legszeretettebb alkalomkor kiderül, bizony kell fénykép, kell egy személyes kép, amit mindentől függetlenül Neki adhatok egy keretben, albumban. Amikor menő felméréseket végeznek a gyártók és vállon veregetik magukat, hogy milyen fantasztikus megoldásokkal lehet már fényképezni, engem kezd kiverni a víz. Tényleg szinte csak pénz kérdése és azt tehetek a fotómmal, amit csak akarok, pláne ha az egy mobiltelefonon van.

A nehezítő elem.

Valahogy a képelőhívás -a kedvenc megtapasztalt szóhasználatban: “nyomtattatás”-  mindig egy fajta nehezítő elemként jön a képbe egy megrendeléskor. Amúgy  ez a nyomtattatás szóhasználat egy kicsit jelenkorunk népbetegségének az egyik szava, mert azt fejezi ki, hogy “valójában csak a pult akadályoz meg, hogy Én megcsináljam magamnak, rád semmi szükség,  és csak többe kerül miattad ez az egész”. A technikai kihíváson már nem nagyon akadok fent, mert a mai digitális világban illő lenne ismerni azt az eszközt, amit használunk. Nagyobb probléma  a képméret, a fénykép mérete. Nem is gondolnánk, hogy egy pár gramm súlyú lapocska, maga a fénykép, milyen problémalavinát indít el.  Persze, legyen 10×15-ös, vagy kisebb….. még kisebb,  de a 10×15-ös csak úgy tud elkészülni, ha levágunk a képből, mert a fényképezőgépe vagy a fényképezőgépnek látszó tárgya 4:3 képarányú fotót rögzít…. mind ezt azért, mert anno a tv, monitor 4:3 arányú volt és….. blablabla….

DSCN4333

Mi van ? Milyen három?

Szóval ebből a képből nem lehet 10×15-ös képet készíteni, csak 10×13-as lehet. Jó, persze, akkor legyen…. Kell egy képkeret, ami viszont csak 10×15-ben van, vagy nagyobban ….. Innentől végeláthatatlan keringőbe fordul az egy kép előhívása. Mi lehet az optimális megoldás? Joggal érezheti, mennyi dolga van ezzel a szerencsétlen fotóval, minek ez az egész…  nem jó neki otthon a monitorján vagy a mobilon nézegetni…?    …de most dönteni kell,  levágjuk a fejét  vagy nem keretezzük be.

Per-pillanat mekkora gond is ez az alkotói szabadság.

Valójában azt mondjuk, milyen jó, hogy azt és úgy fotózok a telefonnak látszó fényképezőgépemmel vagy a fényképezőgépnek látszó telefonommal, amit csak akarok.  A sokadik tízen-esztendőt eltöltve a fotós szakmában véleményem szerint a film diktatúrája nagyobb “biztonságot”  adott az amatőr fotósnak. A 24×36 -os képméret 1913-óta (éppen 100 éve)  a Leica által “honosítva”  uralja a piacot, és mindezt a kiszolgáló piac is albumokkal, képkeretekkel támogatja. Valahogy nem tudom felfogni, mi lehet az az önelégültség, ami teljességgel kizárja, hogy egy elfogadott 100 éves szabvány ne legyen elérhető egy mai kompakt, amatőr fotósoknak szánt digitális fényképezőgépben, vagy egy állókép rögzítésére is alkalmas telefonon.

Amikor egy fényképezőgépes-telefonos-vidókamerát gyártó cég a legújabb műszaki vívmányát  tömjénezi, elhitetve a legfiatalabbakkal, hogy bizony az elmúlt évek termékei mit sem érnek, hiszen most a legújabb a legjobb. Azt gondolom, semmibe veszik a felhasználókat, mert kizárják őket abból a körből, aki fényképet akarnak előhívni vagy ahogy ezt fentebb írtam –nyomtattatni-  úgy, ahogy azt rögzítette a fotózásra alkalmas eszközén.

A mai kor mérőeszköze, az Excel-táblázat minden bizonnyal nem ad nekem igazat, de van egy általam többre tartott “eszköz”,  és ez a napi 10 óra ügyfélkapcsolat.


Ezt láttad már?

Fogyóban a fotósbolt

Olvasd el most!

© 2013 – 2017, karesz. Minden jog fenntartva ! Az oldalon található tartalom felhasználása nem megengedett. A további információkért és a felhasználás feltételeiért írjon üzenetet az “üzenet” linken található űrlapon. Köszönöm!

2 Comments

  1. karesz 2013. március 30. szombat

    Köszi igyekszem… A “senkit nem érdekel” az első képkeretig tart. Valahogy onnantól jó lenne ha nem lenne széle képnek, vagy nem kellene levágni a fotóból.

  2. endre 2013. március 24. vasárnap

    Nagyon hősiesen állod a szakma becsületét, de senkit nem érdekel a fénykép. Elég a gombnyomogatás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Elfogadom

A weboldal a böngészőben sütiket tárol.  Ez sok internetes webszolgáltatás működéséhez elengedhetetlen technológia.

Block selection by mouse plugin by JaspreetChahal.org