Na, de most tényleg…

1+

Szándékos túlzással mondom, de az óránként megjelenő legújabb digitális (gatyitális) fényképező gépek, melyet a gyártóik néhány megapixeles felbontásnöveléssel és néhány kilóbájt-tal növelt szoftverrel tartanak fent az érdeklődés felszínén… szóval ebben az ál forradalmi korban, ebben az erőtérben megjelent egy hír, csak úgy mellékesen.

Visszatér a Kodak Ektachrome !

Ha digitális fényképezőgépgyár lennék, mondanám: -Hát, ilyen nincs! Pedig mindent megtettünk, hogy kinyírjuk a konkurenciát!

Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor ittas állapotban próbáltam bizonygatni szeretetteljes feleségemnek, hogy a sör az egészséges, mert gabonából van.

Mámorító. Valóban mindent, amit a film temetéséről hallottam és megéltem, egyszerre semmissé vált a fejemben. A fekete-fehér filmek őrzik azt a hagyományt és világot amit a filmes korszakból örököltünk, a szemcsézettséget, az emulziót, az előhívást, a várakozást, és a megfontoltságot egy kocka exponálása előtt. A Kodak örökre ennek a világnak hiteles képviselője, hiszen gyakorlatilag tevékenységük nyomán lett a fotózás mindenkié.

Megfoghatatlan, vizionált világ elé nézünk, mert egy jól kitapintható érdeklődés van a filmes fotózás iránt. A tapasztalatom az, hogy nagyon sok fiatalt foglalkoztat az a technika, amit szüleik használtak. Sokaknak sajnos rosszul sikerül ez a fotózás, és nekik továbbra is az “ájfón” okoz örömet, ha fényképezni kell.

Nagy öröm azokat látni akiknek sikereik vannak és “leesik” miről is van szó 36 kocka elfényképezésekor. Nem tudom lesz-e folytatás, lesz kitartás bennük, és lesz-e elég lendület a régi-új Kodak Ektachrome-ban.

Jó lenne !

© 2017 – 2018, karesz. Minden jog fenntartva.